A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget.

Ezen a napon a város apraja nagyja csónakra, bárkára, tutajokra száll és egész nap illetve éjszaka ott tartózkodik, a vízen ebédel és vacsorázik, állandó zeneszó kísérete mellett. A hajnalt is a vízen kell megérni, mert aki a „redentore hajnalán” az Adria vizével vetett magára keresztet, az egész évre mentesül a betegségektől.

Velencében, a Szent Márk téren tartott karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.

A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, "Viva Venezia! Ciao Venezia!", a Colombina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. A "kis galamb röpte" a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen.

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. A nép elkíséri a máglyához Karnevál Hercegét, aki a máglyánál helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A tűz a karnevál egyik fontos eleme, a megtisztulást jelképezi. Tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől.

Képgalériák

Képgaléria Képgaléria Képgaléria Képgaléria

Utazások főoldal